Úgy rémlik, hogy a anno Herschmi eléggé dicsérte a Skjult című After Darkos horrort és akkor említette, hogy szerinte még a 2006-os Elhagyatva is egész jó történet, már ami ugye az említett fesztivál kínálatát illeti. Herschmi pedig úgy tűnik nem tévedett, legalábbis énremekül szórakoztam a film közben.
Történetünk szerint Oroszországban járunk, ide tér vissza főhősünk Marie Jones, akit gyerekkorában angol szülők adoptáltak és így hagyta el az országot. Felnőttként aztán elég sikeres és pénzben sem szűkölködő asszony lett és 40 éves fejjel úgy döntött, hogy megpróbálja megkeresni az igazi szüleit és kideríteni azt, hogy pontosan honnan is származik.
Szerencséjére egy orosz tisztviselő a segítségére siet és információkat nyújt a szülőket és a születési helyet illetően, Marie ekkor szembesül azzal, amit mi már korábban is láthattunk, hogy édesanyját a születésekor meggyilkolták. Hősünk úgy dönt ennek ellenére elutazik a régi, távol eső, eldugott helyen lévő családi birtokra, hogy lássa hova született és, hogy esetleg az édesanyját is megismerje valamelyest.
Az odaút azonban nem zökkenő mentes, ugyanis Marie sofőrje egyszer csak eltűnik, az asszony pedig a házba érve különös kísérteteket és árnyakat lát, a tortán pedig a hab a felbukkanó ikertestvér, aki szintén a családi birtok felderítésére vetemedett. A család megmaradt tagjai pedig gyorsan szembesülnek azzal, hogy édesanyjukat apjuk gyilkolta meg és velük is hasonló dolgot szeretett volna művelni, csak a felesége közbe lépett és lelőtte őt. Azonban most, hogy a gyerekek visszatértek a tett helyszínére az apa újra akcióba lendülhet.
A tovább mögött ott a folytatás.
Így leírva talán még nem is tűnik ez olyan nagy durranásnak, hiszen egy már sokat látott szellemtörténet képe köszönhet vissza, ami mondjuk ezúttal nem egy amerikai városban játszódik, hanem a hatalmas Oroszországban, de azt meg ki nem szarja le. De kérem szépen itt azért ennél egy picit többről van szó, ugyanis néhány apró, de annál hatásosabb színezettel is megbolondították nekünk ezt a produkciót.
Nem feltétlen szeretnék most sem spoileres lenni, de azért egy példát megemlítenék. A jóságok közé sorolhatjuk a "szellemeket", akik nem hétköznapi kísértetek, hanem hőseink jövőbeli énjei (picit zavaros, mi?) és, ami még érdekesség velük kapcsolatban, hogy húsvér embernek tűnnek - lényegében talán zombinak - viszont, ha sérülés esik rajtuk, akkor alteregóikon jelentkezik a seb. Oké visszaolvastam és leírva picit hülyén hat, de pont ezért tessék megnézni ezt a filmet.
Ezeken kívül a különböző jelenetek megvalósítása is teljesen rendben van: a misztikus részek jók és misztikusak, néhol valóban összerezzenhetünk, a véres jelenetek pedig szintén elég hatásosak.
Számomra az egyedüli probléma az volt, hogy a befejezést én egy picit kuszának éreztem és csak néztem, hogy akkor most mi is volt. Ez néha jó, néha nem, szerintem talán most inkább az utóbbi helyzet áll fenn, én legalábbis nem pontosan vágtam, hogy akkor most mi is történt, de az is lehet, hogy ez már csak az én szegénységi bizonyítványom (értsd: hülye vagyok).
Szereplőink közül csak a két testvér nevét említeném meg, őket Karel Roden (A Lonely Place to Die, Frankenstein's Army) és Anastasia Hille (The Awakening, A gödör) alakítja.
A rendezői teendőet Nacho Cerdá látta el, a spanyol rendező korábban a Genesis című kisfilmjével elég szép sikereket ért el (mondjuk így zárójelben megjegyezném, hogy az egyik fesztiválon az Elhagyatva és legjobb film jelölést kapott).
A forgatókönyvet Cerdá, Karim Hussain (The Theatre Bizarre) valamint Richard Stanley (I Am Legion, Mark 13., Porforgatag) írta, utóbbi egyébként szintén alkotott már néhány egész pofás horrordarabot.
Jó film ez kérem szépen, teljesen rendben van, ijesztő, mint írtam, véres - azt is írtam - és a helyén van, szépen felépített történettel és ügyes meséléssel. Jár a pacsi a készítőknek, végre egy film, ami nem a tucat horrorok közé próbál beférkőzni, hanem megpróbál egy picit eredeti és talán mondhatom, hogy merész lenni. Részemről jár is a 7 pont.
